2006. húsvét vasárnapján az Árpád-hídnál gyűlt össze a piciny csapat: két látó, két nemlátó, két férfi, két nő, négy ember és két négylábú kísérő, vagyis összesen hatan voltunk. Minden borús, esőt jósló előrejelzés ellenére az idő ragyogóan napos, a levegő lágyan simogató volt, azaz ideális kirándulóidő. A HÉV és a busz is telve volt turistákkal, mégis pompásan telt az utazás, mivel az utasok előzékenyek voltak, néha még a tornát is vállalták, hogy vakvezető kutyáinknak ne okozzanak sérülést. Csodálatos, együttérző szeretet vette körül társágunkat. A hétköznapok türelmetlenségének, tülekedésének nyoma sem volt, mégis örültünk, mikor végre kiszállhattunk a buszból Dobogókőn.