2006. júniusában a fővárostól 240 km-re, Eleken jártunk. Péntek délután érkeztünk, vasárnap délig maradtunk.
A gyülekezeti épület gyönyörű.

Péntek este a 100. zsoltárról, szombat reggel az Korinthusi első levél 12. fejezete alapján a gyülekezetről, mint Krisztus testéről, délután a vakmisszióról életéről beszélt vak testvérünk, Erdődy Viktor. A többiek versekkel, énekkel, zenével szolgáltak. A szívek átmelegedtek. Az esős idő ellenére senki sem volt szomorú. Vendéglátóink a finom ételeket szeretettel fűszerezték, asztalaikat gazdagon terítették. A naplemente után következett a nagy közös mosogatás.
Másnap többen elkísértek városnéző sétánkra, a hazafelé tartó buszra várva meleg ölelések között visszaváró szavakkal búcsúztak.
Gondolom, fog még fülükbe csengeni a vakmisszió himnuszának közösen énekelt befejező versszaka: