Lowell Hargreaves

A vihar előjelei
és az
éjszaka túlélői

Lowel Hargreaves, a fiatal amerikai prédikátor négy áldásos evangelizációs sorozatot tartott Budapesten: Rákoscsabán, Sashalmon, a “C” gyülekezet rendezésében és a te-rézvárosi gyülekezetben. Alábbi igehirdetését Ukrajnából visszatérve mondta el a Székely Bertalan utcai gyülekezetünkben, 1998. július 4-én. Cikkünk az igehirdetésről készült magnószalag felvétel – az olvasmányosság érdekében némileg szerkesztett – változata.

Az éjszakai viharok nagyon ijesztőek tudnak lenni. Két évvel ezelőtt Wyoming államban a gyönyörű Tucson-hegységben kempingeztünk a családommal.
Miután egy csodálatos hetet eltöltöttünk a Triton hegy ösvényein, az utolsó estén, a friss hegyi levegőn lepihentünk sátrunkban.
Valamikor éjféltájban hirtelen támadt szélroham riasztott fel bennünket. Távolról már hallottuk a mennydörgés robaját is. Egy hatalmas hegyi vihar közeledett felénk. Gyorsan kiugrottam a hálózsákból, és a sátor minden ablakát bezippzároztam. Miu-tán visszafeküdtem, a szél mind erősebb és erősebb lett, tépte, rázta a sátrunkat. Hirte-len hatalmas villámlás világította be az egész hegységet, és azután közvetlenül mel-lettünk csapott le.
Úgy véltük, hogy sokkal biztonságosabb lesz, ha a sátor helyett az autóban töltjük az éjszakát. Biztosan tudjátok, hogy ilyen vi-harban egy sátor nem valami biztonságos hely. Kinyitottuk tehát a sátor ajtaját, gyor-san felvettük az alvó gyermekeket (akik az egészet átaludták), és gyorsan odarohantunk a hatalmas szélben, viharban az autóhoz, amelynek biztonságából néztük végig a természet tombolását.
Olyan erősen fújt a szél, hogy kételked-tem benne, vajon a sátor ellent tud-e állni neki; féltem, hogy hatalmas ereje magával fogja sodorni. Nagyon örültem, hogy a szo-kásosnál hosszabb cövekeket vertem le a sátor felállításakor.
A vihar egy nagyon hosszú órán keresztül tombolt, majd lassan-lassan mégiscsak fel-bukkant a hold az oszladozó felhők mögül. Az éjszaka hátralevő részére visszamász-tunk a nedves sátorba.
*A világ legkülönbözőbb részein tombol-nak manapság nagy viharok, hatalmas ká-rokat és rombolást hagyva maguk után. Nagyon sok ember is áldozatul esik pusztí-tásuknak.
Hallgattad ma reggel az időjárás-jelentést a rádióban? Ugye annak megfelelően öltö-zöl fel, és tervezed meg egész napodat? Hallgattál-e már olyan előrejelzést, amely nagy vihart jelzett?
*A vihar előjelei és az éjszaka túlélői. Ez a cikk a Föld nevű bolygó “időjárásjelen-tése”! A “vihar” kifejezést a Prófétaság Lelke is alkalmazta az idők jeleivel kapcso-latban: “Vihar közeledik, nem csökkenő haraggal. Vajon készen állunk-e rá?”
Vihar közeledik, s vajon készen állsz-e arra, hogy téged is utolérhet? Nem szélből és esőből áll majd, hanem az üldözésnek és a megpróbáltatásnak a vihara lesz ez, amely a lelki erődet és hitedet fogja ostromolni. “Vihar közeledik, nem csökkenő harag-gal.”
Házak a viharban
Tételezzük fel, hogy nekem tudomásom van egy hatalmas tornádó közeledtéről, amely a lakóhelyed felé tart, te azonban nem tudsz róla. Mi a teendőm szerinted? Ugye, telefonálnom kellene: “Óriási torná-dó közeledik, és jobb lesz, ha vigyázol. Valami menedékhelyet kellene keresned!” Mondhatnád: “Lowell testvér, sötét fellege-ket, igen, azokat valóban látok, de tornádó-nak híre-hamva sincs! Ha elhinném, amit mondasz, akkor az egész időbeosztásom felborulna! Fel kellene cserélnem a tervei-met az elsőbbséget élvező tényekkel. Ne aggódj annyira, s hagyj engem békén, na-gyon elfoglalt vagyok!”
Ezt mondanád? Remélem, nem! Most ép-pen egy ilyen viharról szóló figyelmeztetést szeretnék megosztani veled!
A Joel 2:1-ben így olvashatjuk Isten fi-gyelmeztetését a viharral kapcsolatban: “Fúj-játok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.” Hol van, és micsoda Sion hegye? Az Ésa 51:16 szerint: “...ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!” Vagyis Sion mi magunk vagyunk. Joel azt mondja, hogy “fújjátok a kürtöt a Sionon”. Sion népét is figyelmeztetni kell a végső idők viharainak közeledtére, mert előfordul-hat, hogy figyelmetlenül elsiklik felettük.
Jézus beszélt egy viharról, amely meg-próbál két házat. “Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselek-szi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlá-sa.”(Mát 7:24-27) Mindkét ember házának nekirontott a a vihar, amely szélből, esőből és áradásból áll. Az áradás a Bibliában mindig az üldözést jelképezi (Jel 12:13-16), a szél konfliktust, háborút és katasztrófát jelent (Jel 7:1). Mindkét házat felülről az eső veri, azután alulról az áradás mossa, végül oldalról a szél tépázza. Az a ház, amelyet a bölcs ember épített, végig megáll. Vajon miért? Igen, azért, mert kősziklára, erős alapra épített házról van szó. Pál apos-tol ezt írja az 1Kor 10:4-ben: “e kőszikla pedig a Krisztus”.
Vajon mit jelképez ez a két ház? “Krisz-tus a jellem építését a sziklára épült házzal illusztrálja, amellyel szemben erőtlen a vihar és a szél...” – írja Ellen White. A házak tehát a jellemünket jelképezik, ame-lyet mindennap, minden pillanatban épí-tünk. Minden szó, amit elmondasz, minden cselekedet, amit megteszel, minden gondo-lat, amellyel elméd foglalkozik, mind-mind beépül jellemedbe. Minden egyes alkalommal, amikor elveszíted az önural-madat: máris építetted a jellemedet. Min-den egyes alkalommal, amikor kielégítet-ted az étvágyadat: máris jellemet építettél. Minden egyes alkalommal, amikor a tévét bekapcsolod: jellemet építesz. Minden egyes alkalommal, amikor meghajolsz a kísértések előtt: jellemet építesz. Minden egyes alkalommal, amikor ellenállsz a kí-sértésnek, az is jellemépítés, méghozzá erős jellemépítés. Minden egyes alkalom-mal, amikor az igét tanulod, imádkozol, minden bizonyságtevéssel jellemet építesz.
S egy napon, barátom, amikor a vihar el-jön, mindenki megtudja, hogy milyen jel-lemet építettél. Engedd meg, hogy megkér-dezzem: vajon elkövetkezik-e az az idő, amikor jellemünk építését, bárhol tartson is, be kell fejeznünk, amikor már túl késő lesz lelki házunkat szilárd talajon megerősíteni. Igen, akkor, amikor kitör a vihar. Viharban nem lehet építkezni. Ezt tapasztalatból is tudom, mert amikor házat építettünk, s ki-tört a vihar, akkor nem tudtunk tovább dol-gozni.
Barátom, te vajon Jézusban horgonyoz- tál-e meg? Vajon olyan erős kapcsolatod van-e Vele, amit semmi sem törhet szét? Pál ezt a vallomást tette: “Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatal-masságok, sem jelenvalók, sem következen-dők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm 8:38-39).
A két ház között vajon van-e valamilyen különbség? Bár hasonlóan festenek, de vajon ugyanolyan alapokon állnak-e? A bolond háza, amikor lecsap rá a vihar – az üldözés, az ellenkezésnek, a katasztrófának a vihara –, összedől, “és nagy lesz annak romlása”. Nyilvánvaló, hogy a bolond em-ber lelki házának nincsen alapja. Vajon neked van? Vannak olyan adventisták, akik-nek nincsen. Persze ők is elmennek szom-baton a gyülekezetbe, sőt a tizedet is hűsé-gesen megfizetik! Ám hét közben semmi különbséget nem találunk közöttük és a világ között: úgy néznek ki, mint a világ, úgy beszélnek, mint a világ, úgy viselked-nek, mint a világ, úgy öltöznek, mint a vi-lág, ugyanazt a filmet nézik, mint a vilá- giak… Nem lehet megkülönböztetni őket.
Azonban az egyik magasra építtetett, egy sziklán alapozták meg, a másikat alacso-nyabb helyen, fövényen építették fel. Ha megvizsgálod saját lelki tapasztalatodat, hogyha elismered, hogy alacsony földön “építkeztél”, akkor vajon mit kell tenned, mielőtt utolér a vihar? Igen, fel kell költöz-ni a “magasabban fekvő földekre”.
Két csoport
A példázatban két ház szerepel. Gondold csak meg, hány százalékuk is állt ellent a viharnak? A házak fele.
Eszedbe jut-e a Bibliából egy másik történetet is, amelynek szereplői közül szintén csak a fele éli túl az eseményeket? Segítek egy kicsit. Aki a sziklára épített, az a bölcs ember volt, aki pe-dig a fövényre, az a bolond. Az építők fele tehát bölcs, a másik fele bolond...
Igen, valóban a tíz szűz példázatáról van szó! “Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mon-dának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Ké-sőbb pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom nék-tek, nem ismerlek titeket.”(Mát 25.1-12)
Figyeld meg, hogy öt közülük, bár balga, de nem prostituált. Mind a tíznek tiszta hite van, mind a tíz várakozik, nemcsak az oko-sak. S hánynak van lámpása, amikor meg-érkezik a vőlegény? Mindnyájuknak! S hányan aludtak el? Mindnyájan! Amikor a kiáltás elhangzik, akkor is mind a tízen fel-ébrednek. Ám meg kell figyelnünk egy na-gyon fontos dolgot. A 10. versben azt ol-vashatjuk, hogy kizárólag azok mentek be a menyegzőre, “a kik készen valának”, s miu-tán bementek, bezáratott az ajtó.
“Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek be-menni, és nem mehetnek” – mondja Jézus (Luk 13:24). Tehát egy nagyon keskeny, népszerűtlen, “régimódi” út ez. Ez az út ma nem népszerű, ám egy napon az lesz, és ak-kor sokan vágyakoznak majd rajta járni. Ak-kor sokan törekszenek majd, ezen a kapun bejutni, ám Jézus meg fogja tőlük tagadni a bemenetelt. Nem keményszívűsége miatt, hanem azért, mert nem tudnak már bemenni. Nem éreznék jól magukat a menyegzőn. “Mikor már a gazda felkél és bezárja az aj-tót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zör-getni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti” – mondja az előző szakasz folytatása (Luk 13:25). Bezáratott az ajtó. Vajon milyen ajtó záratik be közvetlenül Jézus eljövetele előtt? Igen, a megtérés lehetőségének ajtaja.
Noé bárkájának ajtaja akkor záratott-e be, amikor esni kezdett az eső, vagy azt meg-előzően? Igen, előtte. Hét nappal a hatalmas áradások előtt. Amikor elkezdett esni az eső, mindenki, aki csak a közelben volt, így kiáltott fel félelmében: “Igen, most már bemennénk a bárkába, mert elsodor ben-nünket az ár!” Szaladt, mindenki szaladt a bárka felé, de amikor odaértek, zárva talál-ták az ajtót, nem tudtak bemenni rajta. Vég-legesen elkéstek. Nem kaphattak kegyel-met, nem menekülhettek meg, mert akkor, amikor még adott volt számukra a megme-nekülés lehetősége, nem éltek vele.
Térjünk vissza a Mát 25-höz. Mi az, ami mind a tíz szüzet felébresztette? Téged mi éb-reszt fel reggelente? Valami olyan zaj, ami megzavarja az alvásodat, ugye? A szüzek éj-félkor egy hangos kiáltásra ébredtek fel. Mi lehet az a figyelmeztetés, ami az egyházat fel-ébresztheti? Mi lehet az a figyelmeztetés, ami éjfélt jelez? Mi lehet az a figyelmeztetés, ami a vihar kezdetét jelzi, amely a végső napokban az egész világon megpróbálja Isten maradék nép-ének hűségét? Isten kijelentése szerint a fene-vad bélyegének kikényszerítése, vagyis a va-sárnaptörvény életbe léptetése lesz ez a végső figyelmeztetés.
Viharok
az Egyesült Államokban
“Amikor a kegyelem angyala összezárja szárnyait, és eltávozik, Sátán végrehajtja go-nosz tettét, amit már régen meg kívánt tenni. Szél, vihar, háború, vérontás; ezekben találja gyönyörűségét... (A vasárnaptörvény életbe léptetésével) az engedelmesség megtagadása államellenes cselekménynek fog minősülni, amelyért halálbüntetés jár majd.”1 Akkor lesz tehát “éjfél”, amikor a vasárnaptörvény meg-jelenik. Minden egyes adventista, az egész egyház ráébred arra, hogy a vég idején él. A figyelmeztetés elhangzik majd, és meglátják, hogy jön a vőlegény. Amikor ez a figyelmez-tetés elhangzik, akkor meglátszik majd, hogy ki bölcs, és ki balga, ki áll készen, és ki nem.
Figyeljük meg, hogy milyen események fogják előidézni a vasárnaptörvényt. “A minde-nütt ezer és ezer formában előforduló tengeri, szárazföldi balesetekben és szerencsétlensé-gekben; a hatalmas tűzvészekben, vad torná-dókban és félelmetes jégverésekben; viharok-ban, árvizekben, ciklonokban, szökőárakban és földrengésekben Sátán keze van. Elsöpri az érő termést, aminek éhínség és nyomor a követ-kezménye. Halálos fertőt lehel a levegőbe, és emberek ezreit viszi el a ragály. E jelenségek egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak.”2 Talán te is megfigyelted az utóbbi időkben azokat a híradásokat, amelyek ilyen természeti csapá-sokról szóltak. Ebből a szempontból, a statisz-tikák szerint, 1997 volt minden idők legrosz-szabb éve. Az előbbi idézet így folytatódik: “A nagy csaló el fogja hitetni az emberekkel, hogy e bajokat Isten szolgái okozzák.” Kik lesznek ezek? Azok, akik megtartják a parancsolatokat. Világszerte tért hódít az a nézet, hogy az embe-rek csak akkor szeretik jól Istent, ha megtartják a vasárnapot, s e nap megszentelésének hiánya idézi elő a pusztító természeti jelenségeket, s ezek nem is fognak megszűnni, addig, amíg a vasárnap ünneplését szigorúan meg nem köve-telik mindenkitől.
Az a nemzet fog élen járni a vasárnaptör-vény szorgalmazásában, amelyiket legin-kább sújtják ezek a természeti katasztrófák. Megfigyelted, hogy manapság mennyi tra-gédia történik Amerikában? Az elmúlt év tavaszán Kaliforniában az egyik vihar a másik után csapott le. Egy barátom, az el-múlt hónapban küldött nekem egy e-mail üzenetet, amelyben a következőt írta: “Amerikában nagyon bizonytalan az időjá-rás. Hallottál arról, ami itt történik? Dél-Dakotában ezen a héten eltűnt a föld színé-ről egy Spencer nevű kisváros. Minden ház semmivé lett. Egy ötös erősségű tornádó pusztította el. Azt mondták nekem, hogy ötvenkét (!) tornádó csapott le tegnap az Egyesült Államok keleti partján. Ötvenkét tornádó egy nap alatt! Ilyen még soha nem volt! Talán hallottál már arról a tornádóról, amelyik nemrégiben Atlantán vonult végig. Több mint ötezer otthont pusztított el!”
Pat Robertson, az egyik legbefolyásosabb keresztény politikus3 a következőt mondta. “A közelmúltban bekövetkezett nagyobb természeti csapások annak a bizonyítékai, hogy Isten megítéli nemzetünk gonoszsá- gait. Várható, hogy addig, amíg vissza nem vezetjük népünket Isten törvényéhez, a csa-pások ereje csak egyre növekedni fog.”
Amerikát tehát már utolérték a természeti katasztrófák, és küszöbön áll, hogy a ke-resztények a politikusokkal egyetemben a vasárnap mielőbbi megszentelését sürges-sék.4 Amikor ez megtörténik, akkor már a viharban leszünk. Készen állsz erre?
A felkészülés ideje
A legfontosabb kérdés, hogyan készülünk fel erre a közelgő viharra. Azok, akik ezt túlélték a két példázatban, bölcsek voltak. Vajon hogyan válhatunk mi magunk is bölccsé? Hadd mondjam el a bölcsességhez vezető öt lépést!
 “A bölcsességnek kezdete az Úrnak fé-lelme; és a Szentnek ismerete az eszes-ség”(Péld 9:10) – írja Salamon. Tehát félni kell az Urat, ahogy arra az első angyal üze-nete is int (Jel 14:7), és ez a bölcsesség kezdete. Isten félelme az Ő imádatát, tiszte-letét jelenti, amely az engedelmességben mutatkozik meg. Jézus azt mondta: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Ján 14:15)
 “És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, amelyek téged bölcssé te-hetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.”(2Tim 3:15) Itt azt olvashat-juk, hogy akik elméjüket az ige igazságai-val erősítették meg, azok állnak majd meg az utolsó nagy konfliktusban. Az egyik ház megállt, a másik összeomlott. Ha azt aka-rom, hogy az én házam megálljon, akkor Isten igéjén kell megalapoznom a jelleme-met.
 ”Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenki-nek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”(Jak 1:5) Igen, imádságban kérhetjük ezt. Több időt kell imádságban töltenünk, ha Isten bölcsessé-gére vágyunk. Ha valaki bölcsességet sze-retne, akkor azt kérni kell. Amikor imádko-zunk, akkor a mennyel kerülünk kapcsolat-ba. Az a ház, amelyik megállt a viharban, a kősziklához kapcsolódott. Ha valaki kap-csolatba szeretne kerülni Istennel, akkor időt kell szánnia az imádságra.
 Dániel, a Biblia szerint, bölcsebb volt mindenkinél a birodalomban (vö. Dán 2:48). “Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, a melyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne keljen magát megfertőztetnie.”(Dán 1:8) A böl-csesség elnyerése szorosan összekap-csolódik az egészséges életmóddal. Ellen G. White megrázó sorai így szólnak erről: “Is-ten megpróbál lépésről lépésre visszavezet-ni az Ő eredeti szándékához, hogy az ember a föld természetes gyümölcseiből éljen. Azok, akik várják az Úr visszajövetelét, a hús evését végül mellőzni fogják; a hús nem alkotja étkezésük részét.”5 Ha erre az idé-zetre azt mondod, hogy megrázó volt, akkor azt kell mondanom, hogy ez még nem minden! “Sokan, akik most csak félig tértek meg a hús elfogyasztásának kérdésében, azok eltávoznak Isten népétől, és többé nem járnak velük.” Tudom, nagyon kemény szavak ezek, de Isten követe írta le őket számunkra.
”Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.”(Péld 11:30) – olvashatjuk ismét Salamon szavait. Ha tehát valaki bölcsességre vágyik, lelkeket kell megnyernie, az egész világra kiterjedő misszió aktív résztvevőjévé kell lennie.
Itt van a bölcsességhez vezető öt lépés: Isten ismerete, szeretete, a Biblia tanulmá-nyozása, az imádság, az egészséges életmód és a léleknyerés.
Isten helyezte el a világban az adventistá-kat, s azért tette ezt, hogy mi lehessünk a világ számára az élő “időjárás-jelentés”. Nekünk kell elmondanunk, hogy közeledik a végső vihar. Ha te magad nem készültél el a viharra, akkor a figyelmeztetésednek nem sok ereje lesz.
“Vihar közeledik, nem csökkenő harag-gal.” Ha mindet elfelejtenél is abból, amit most olvastál, akkor egy dolgot ne felejts el mégse: a legfontosabb tennivalód, hogy felkészülhess a viharra, hogy minden tőled telhető eszközzel keresd a kapcsolatot a “kősziklával”, Krisztussal. Nem pusztán ismeretre van szükséged; az a döntő kérdés, hogy vajon a mindennapi dolgaidban is Vele jársz-e. Vajon veled van-e az életed-ben? Vajon mindennap találkozol-e vele imádságban? Vajon barátodnak tudod-e már? És törekszel-e arra, hogy az ő akaratá-val összhangban járj minden utadon? “Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak, szívünk egyesül az Ő szívével; akaratunk beleolvad az Ő akaratába; lelkünk eggyé lesz az Ő lelkével; gondolatainkat foglyul ejti; és az Ő életét éljük.”6
Ha ilyen szoros kapcsolatba kerültél a Sziklával, akkor túl fogod élni a vihart. A szikla mozdíthatatlan. A vihar nem fogja megrázni Őt, s ha te benne horgonyzol, biztonságos alapon állsz, míg a föveny elmozdul majd helyéből.
“Vihar közeledik, nem csökkenő harag-gal. Vajon készen állunk-e rá?” Vajon mi-kor kell felkészülnünk? Amikor kijön a vasárnaptörvény? Akkor bizony már késő lesz! Most van az idő arra, hogy megalapo-zódj hitedben! Szeretnéd-e Őt megkérni, hogy segítsen olyan jellemet építeni, amely kiállja majd ezt a próbát? Semmi sem tart-hat vissza téged attól, hogy akár ebben a pillanatban megtedd ezt!

Fordította: Baji Zoltán